Új oldalunk apropóját egy véletlen találkozás adta. A Facebookon megláttuk Tudorka képét, amint egy gyönyörű kislánnyal játszadozik. A kutyust Alapítványunk 2010 decemberében vette pártfogásba és csak reméltük, hogy jobb sors vár rá. A szerencse azonban rá mosolygott és Barbara meglátta őt weboldalunkon. Szerelem volt első látásra. Annyira, hogy megszervezte Tudorka Németországba ( Düsszeldorfba) kerülését.

Kérünk Benneteket, ha Nektek is van hasonló történetetek osszátok meg Velünk!
Ha engeditek honlapunkon mindenkivel megosztjuk.
Írjátok email címünkre: info@csillagszem.hu

Újabb siker történetünk - Bodza

Szeretnénk Önöknek megköszöni, hogy Bodzával egymásra találhattunk, igazi kis szeretetre méltó mókázós csajszi. Bodzát 2011. szeptember 24-én hoztuk el Önöktől. Nagyon félénk volt. De napról napra kezdet felbátorodni és ismerkedni a családdal, a kutyusokkal és a cicával (vele esett a legnagyobb "szerelembe"). A gyerekeket nagyon szereti, a felnőttekkel még mindig távolságtartó. Imád nagyokat sétálni, a pórázt két nap alatt megszokta és ha meglátja már emeli a mancsát, hogy adjam rá a hámot. Udvari kutyus de lakásba bejárással -két baleset után -már a szobatisztaság is megy neki. Az autózást még szokja, de már egyszer kétszer magától is beugrik az autóba.

Újabb siker történetünk - Dzseni

Nagyon nagy köszönettel tartozunk, amiért elhozta nekünk Dzsenit!!! 12 napja van nálunk, de már nem látszanak ki a csontjai, ahogy a képen is látszik. Jókedvűen játszik és heverészik egész nap a többi 3 "szörnyeteggel" és a gyerekek is szeretik! Örökké hálásak leszünk ezért. Köszönettel:  Zoltán

Újabb siker történetünk - Berci

Kedves Mónika!
Májusban fogadtuk örökbe Labancot, akit Bercinek kereszteltünk. Nagyon kedves, barátságos természetű kutyus, bár igen sok időbe telt mire megbarátkozott velünk, és a szomszéd kutyákkal. Annak ellenére hogy labrador keverék, remek házőrző. Jól érzi magát nálunk, mára már családtagnak számít. Nagyon szeretni való kutyus, reméljük még sokáig velünk lesz.

Köszönjük: a Nagy család

Újabb siker történetünk - Boxi

Boldog új évet kíván Boxi, aki nálunk a keresztségben a Zira  nevet kapta.Szeptember közepén hoztuk el a menhelyről. Pillanatok alatt a család kedvence lett. Nagyon kedves, bújós kutyus.Másik fehér boxerünkkel is jól kijönnek.Kedvenc piros párnáján , vagy az ölünkben szeret aludni.Reméljük sokáig velünk lesz! Köszönjük: a Vörös család.

Újabb siker történetünk - Bohóc

A fenti képmontázs, aznap készült, amikor Bohóc megérkezett hozzánk. Szegény nagyon meg volt illetődve, nekünk kellet kivenni a kocsiból, mert magától nem volt hajlandó kijönni. De szerencsére elég gyorsan megismerkedett, és megbarátkozott a környezettel. A cicussal nem sikerült szorosabb baráti viszonyt kialakítani, de ez nem különösebben zavarja őket. Nagyon édes kutyus, igazi kis bestia, mindent elhord és szétrág, amit talál, de ezt próbáljuk orvosolni.:) Rendkívül élénk és pajkos, enni is rendesen eszik, úgyhogy nem kell aggódni miatta. Sajnos a pórázt nem sikerült még vele megszokatni, de próbálkozom. A másik kép a napokban készült, ezen is látszik, mennyire jókedélyű, vidám kutyus BOHÓC.

Újabb siker történetünk - Macika

Az idei évben nem volt könnyű számára sem a tavasz, mert a tüzeléséből álvemhességgel ment ki, és rögtön kapott egy gennyes méhgyulladást. Meg kellett műttetnünk, ami szerencsére jól sikerült. Macikánk jól viselte, szépen felgyógyult a műtétből és  a betegségből. A mellékelt képek már műtét után két hónappal készültek a júniusi Bodajki nyaralás közben. A házigazda öreg kutyusával már vidáman játszadoztak.

Továbbra is ő a mi kis "kutyagyerekünk" a háznál.

Macikával együtt kívánunk Önnek minden jót.

Üdvözlettel,
Mária

Újabb siker történetünk - Bingó kutyus

Ezúton is szeretnénk mégegyszer megköszönni Önöknek,hogy van egy ilyen szeretetre méltó kutyánk, mint Bingó. A gyerekek imádják, ő az első, ha az udvarra kimegyünk. Természetesen, mi felnőttek sem viseltetünk iránta másként.
Mellékelek pár képet, Lilla és Bingó önfeledt játszásáról. Köszönettel: Bea

Újabb siker történetünk - Bigi kutyus

2010. december 31.-én fogadtuk örökbe Bigi Kutyát, aki akkor 2 hónapos volt. A két kezembe belefért olyan pici volt. Igaz mostanra 7 kg lett. Bigi rögtön a kedvencünk lett. Egész télen bent volt a lakásban, velem fürdött, velem aludt, sokszor még a páromat is kitúrta mellőlem az ágyból. Mostanra 9 hónapos, igaz már nincs a lakásban, mert mindent szétrágott. Így az udvar lett az övé. A cicával összebújva alszanak. Ha megyünk valahova ő az első, aki beugrik a kocsiba. Nagyon szeretjük! Nagyon sok boldogságot hoz az éltünkbe!!! Még egyszer köszönjük ezt a csoda kutyát! Noémi 2011.július

Újabb történetünk - Fanta kutyus

Kedves Alapítvány,

Küldenék én is egypár képet, mi októberben fogadtuk örökbe Fantát önöktől. Nagyon aranyos, bújos kiskutya és nagyon gyerekszerető, ahogy a képeken is látszik:)
Köszönettel: Ildikó

Újabb Örömhírünk Törpikéről szól, aki szintén szerető gazdira talált.


Kedves Mónika!

Küldöm a képeket az én Kicsikémről.Idén lesz 4 éves, ivartalaníttatuk is már.
Imádnivaló, játékos és nagyon ragaszkodó eb lett belőle.

8 hetes volt amikor örökbe fogadtuk, borzasztó félős volt,
a férjemhez alig akart odamenni a kezdet kezdetén.
Aztán megszokott bennünket.

Azóta szó szerint le se lehet vakarni rólunk:D.
Nagyon kötődünk hozzá és Ő is hozzánk.
Fürödni viszont utál kész kabaré amikor neki készülünk a fürcsinek:D
De olyan mintha a gyerekem lenne, szószerint.
Velem örül ha boldog vok velem szomorkodik ha valami nem jó.

Remélem sokan vannak még igy mint én:D
Üdv: Aszódi Zsófia
2011 május

Íme Morcoska története, aki Karcagon talált szerető családra:

Kedves Mónika! Kedves Csillagszem Alapitvány!

Szeretnélek tájékoztatni benneteket, már eltelt 4-5 hónap azóta  amióta egy csípős hideg vasárnap meghoztátok Morcoskát az elbűvölő pajkos bozontos nagypapát,nagyfiút. Befogadtuk,megtalálta a helyét,igazán jó házőrző lett belőle. Most már 3 kutyusunk van, együtt játszanak, futkároznak,védik a portánkat túlságosan is, néha éjfél után is ki kell szólnom hogy csend legyen, menjenek a helyükre.Az etetéskor viszont nincs barátság morcos a  rangidős, olyan étvágya van hogy azt nem tudom leírni,mindenevők,3 felé kell tennem az ételt mert egymásnak mennek.
A Morcos név megmaradt,de mellé hallgat az Öreg névre is. Térjek vissza reá féregtelenitve lett,megvizsgálták: egészséges,kb 14 év körüli lehet,a hátsó lábát nagyon félti, valami ott azon a részen érhette mielőtt rátaláltatok,autó stb stb.
Ma sikerült megnyírnunk, igazán jóképű nagypapa lett. NEM VOLT EGYSZERŰ ! Hátsó részét harapva vicsoritva tudatta velünk, hogy oda ne nyúljunk. De aztán sikerült megoldást talánunk némi kutyatáp és simogatással levettük a lábáról,és majd küldök képet róla és a  barátairól is.
Elbűvölő lett, sajna a hátsó lábát kifelé tartva biceg kisnyugdíjasunk de mindig célba ér.Este érek haza mindig ott vár a lépcsőn.
Először még meg meg ugatott most már megismer és tudja hoztam számára valami konyhai maradékot,a nagy hidegben kutyaházba bement de inkább szívesen alszik a füvön,mint kutyaházban.Egy szatyor taplós szőrt vágtunk ki belőle,estére látszott rajta boldogabb mert könnyebb cipelni a súlyát. Rendszeresen kap szárazeledelt, kutyakonzervet és konyhai maradékot.A gyerekek kedvence lett, a félszemével jobban lát mint egy ipari kamera.
Megtanultuk tisztelni őt ezáltal elhalmoz szeretetével,nem feledjük Exupery mondatát miszerint egyszer és mindenkorra felelős vagy azért amit megszelídítettél. Hát köszönjük nektek Csillagszem a lehetőséget és igyekszünk mindig vigyázni, megőrizni azt.

2011 május3. : Újabb hír Morcoskáról

Megígértem, teljesitem, íme Morcoska fotói és akikkel együtt van: Arthur junior és Suzi,a pincsi nagyon jól összeszokott kis csipet-csapat. Morcos meglett nyírva hasonlitsátok össze régi képével. Szép egyenletes lett, gyorsan nő a szőre majd még a fürdetés lesz hátra melegebb időben. Nagyon jó étvágyú, jó kedélyű, szerintem érzi, hogy jó helyre került. Éber jó házörző, megmaradt az a szokása hogy hanyatt fekszik és örömében két lábával legyezget. Üdvözlettel: a Kocsis család Karcagról.

Tudorka történetét Barbara meséli el:
"Én már régóta játszadozom egy második kutyi magunkhoz való vételével,de amíg a lányom kicsi volt nem mertem ezt a felelősséget magamra venni! Én minden kutyát, állatot szeretek,de a szenvedélyem a Tacskó!
Gondolkodtam, hogy tenyésztő vagy otthon. Néztem nagyon sok oldalt,míg január végén rátaláltam a tiétekre és megláttam Tudorka fotóját. Egyből "beleszerettem"!Itt volt egyik barátnőm és megmutattam neki is -nézd milyen aranyos!mondam.Mire Ő:-hát írj nekik! Kicsit félve, de mégis felvettem a kapcsolatot Abonyi Mónikával.Még fogalmam sem volt hogy hogyan kerül ki a kutya,de reménykedtem egy barát segítségében! Sok szálat megmozgattam, de egyik sem volt optimális.
Akkor már nem volt visszaút! Valahogy ide kell annak a kutyának kerülni! Eszembe jutott, hogy egy jó barátunk szintén Magyarországon van és febr.26.-án utazik errefelé,de nem Düsseldorfba. Felhívtam,és megkérdeztem az útvonalát. Ő azt mondta,hogy szívesen segít,de mivel nem pont errefelé jön,így Kasselba kellene átvennem a kutyit.:)
Felhívtam egy szintén itt élő magyar barátnőmet,hogy nem-e tudna esteleg Ő segíteni és az éjszaka folyamán engem Kasselba furikázni.Beleegyezett! Hurrá!!!!
Miután a lányom este 9 körül elaludt (egy másik barátnőm itt éjszakázott,így Ő felügyelt az álmára) hívtam a másik barárnőt,és fél tízkor indulás!Minden szuperul működött! 2 óra utazás után meg is érkeztünk, Laci a Tudorkával szintén. Átadta a kutyát,én pedig boldog voltam!Indulás vissza Düssibe.Röviddel éjjel 2 után megérkeztünk.Tudorka,érthető módon kicsit meg volt keveredve,és kicsit félénk volt,de ahhoz képest jól viselte a hosszú utat.
A Lara is jól fogadta,nem volt nagy perpatvar.Másnap volt köztük egy kis morgolódás,mert Tudor hozzányúlt valami játékhoz,ami a Larának nem tetszett,de a harmadik nap végén,mikor elkezdtek hancúrozni,tudam hogy megtört a jég! Azóta békében boldogan élnek, élünk egymással!A lányom is imádja ezt a kis Teddymacit! Azt mondja,hogy olyan édes mint egy Haribo gumimaci.:)
Mitán megérkezett, rá egy hétre elvittük az állatorvoshoz, megkapta a védőoltást,amit április elején ismételni kell.Azt mondta,hogy a kutyával minden rendben :) A pórázon már szépen sétál és ül parancs szóra.Finomságokkal rávettem! Okos! Azért is tartottuk meg az ott kapott nevét.Nameg a sors! Ha így akarta,akkor legyen így!
Talán ez is hozzásegít,hogy az emberek otthnból vegyenek kutyát magukhoz! Itt Németországban is mesélek rólatok ha az emberek kérdeznek,hogy honnan van Tudorka.
További sikereket ebben a majdnem kilátástalan harcban!
Minden tiszteletem a tiétek! "

Köszönjük szépen Barbarának, hogy megosztotta velünk történetét és hogy segített nekünk! Reméljük még találkozunk! :)